Szombaton ünnepelték az amerikaiak a magyar kultúrát New Brunswickon, a magyar egyházak és szervezetek rendezésében immár a 34. éve. A fesztivál megnyitója alkalmából verbuvált szónokok egyike volt Polgár Viktor, Magyarország new york-i nagykövete, aki 15 millió magyar nevében mondott köszönetet a helyi magyaroknak a rendezvényért, majd elsietett jóllakni. A nagykövetet nem fogadta mindenki lelkesen, hiszen Polgár úr az egyik támogatója a 300 milliárd forintos Csordultig Magyar rendezvénynek, amit a magyar állam szervezett idén Amerikában, hogy a kortárs magyar kultúrát népszerűsítse, de az amerikai-magyar szervezetek és művészek nélkül.
A fesztivál egy körülbelül 500 méter hosszú utcán zajlott,mint minden évben –a Somerset Streeten-, melynek az egyik végén a magyar református templom áll, a másik végén egy magyar múzeum helyezkedik el. A két épület között megtalálható a Magyar-Amerikai Sportolók Klubja, egy magyar katolikus templom, mellyel átellenben van a magyar iskola, óvoda és a cserkészház. Ezek az épületek és szervezetek mind önerőböl épültek és önellátóak. Támogatást csak helyi magyaroktól kapnak, akik társadalmi munkából keltik életre a fesztivált minden évben,hogy a legszükségesebb anyagi hátteret megteremtsék a több ezer fesztivállátogató jóvoltából a következő fesztiválig.
Magyar ételeket három helyen találtak a fesztivál vendégei: a reformátusoknál, a cserkészeknél és a magyar klubnál. A menü minden évben ugyanaz,viszont az árak idén sokkal borsosabbak voltak, mint valaha. Például egy lángost a cserkészek 4 dollárért adtak és abban az esetben,ha valaki sajtot és tejfölt is kért hozzá az egy extra dollárt jelentett. Egy kolbászos szendvics 6 dollárba került a pecsenyés szendviccsel egyetemben. Ezek az árak még amerikai viszonylatban is magasnak mondhatóak, hiszen 20 dollárért egy jobb minőségű étteremben is meg lehet ebédelni.
A magas árakat az amerikai magyarok kevésbé bánták, mint az igénytelen lagzis zenét játszó zenekart, ami a fesztivál ideje alatt játszott a magyar klub épületénél, amit talán csak a klub vezetői élveztek, hiszen évről évre meghívják az ilyen műfajú zenét játszó zenészeket, olyan hamis látszatot keltve, mintha ez a zene lenne csak, amit a magyarok hallgatnak és szeretnek Magyarországon.Szerencsére a türelmesebb, de létszámban megcsappanó közönség megismerhette a rendkivül szinvonalas amerikai-magyar felállású Twilight együttest az esti órákban, akik néhány magyar zeneszámot is előadtak a hálás közönségnek a múzeumnál. Azért a koncert végén az emberek újra szembesülhettek a szomorú valósággal, ami a Csordultig Magyar iróniája,hiszen a múzeum igazgatója arra kért mindenkit,hogy adakozzanak a zenészeknek, mert a new brunswicki magyar szervezeteknek nincs anyagi hátterük előadói díj fizetésére,de belépő szedéshez sem volt szivük. Így mindneki vegyes érzelmekkel távozott, voltak, akik haza és voltak, akik a magyar klubba egy hajnalig tartó diszkóba.
