Igazi gépezetként, automatikusan zajlik június első szombatja New Jersey közepén New Brunswickon. Lábasok,fazekak,tepsik nem árválkodnak, hisz paprika, zsiradék,fokhagyma,só és bors sorsa már napokkal a rendezvény előtt elrendeltetett.
Harmadik évtizede, hogy Magyarok összejönnek az egyházak és Magyar szervezetek rendezésében hagyományaikat őrizni. Igaz valójában a vendéglátók csak az apraját jelentik annak magyarságnak, mely a környéken lakik, hiszen a környék magyarjainak csak egy töredéke tartja fontosnak a new brunswicki magyarság létezését. A város mely évtizedeken keresztül hemzsegett magyar üzletektől és lakóktól ma mexikói, és más dél-amerikai negyedekből áll. Amiben pedig megegyeznek a new brunswicki etnikumok, beleértve bennünket magyarokat is az az,hogy mi mindnyájan szeretjük a hasunkat. A Magyar Fesztivál, mely évente megismétli önmagát biztosítja az egyre színesebb etnikumú New Brunswicknak, hogy egy pár napig a környék emlékezhessen a mi kultúránkra, elmerengve egy egy adag töltött káposztáról, felidézve a pecsenye illatát, esetleg felevelenítve a lángos, vagy a forró palacsinta omlósságát.
A Somerset streeten lévő Református Templomtól a pár száz méterrel távolabbi Katolikus Templomig egy falusi bucsúra emlékeztet a hangulat. Ahol egykor magyar szótól volt hangos az utca, mára csak hangfoszlányokból lehet kivenni a magyar szót. Az évek, ahogy múlnak a magyar színek egyre halványodnak mert az árusok között is az idegen nemzetiségek árusaitól telített a magyar fesztiválra kiírt Somerset Street. A közeli kórház alkalmazottai egész nap állandó vendégei a magyaroknak, ami tényszerüen tükrözi az intézmény polip szerü karjait, ahogy rátapadtak a környékre, távolabb szoritva a megcsappant létszámú magyarságot a környék egykoron legendásnak mondható magyar negyedeitől. Ezért is minősíthető ez a nap hősiesnek minden évben, mikor a szombatot egy maroknyi magyar feláldoz, hogy százakat, ezreket vendégül lásson. Azonban szégyen is ez a nap az amerikai magyarságra nézve. Hiszen az evést és ivást leszámítva nagyon kevés kultúrális értéket mutatunk be hazánkról, mert ami kultúrális programnak mutatkozik ezen a napon az többnyire évről évre ugyanaz. Azt lehet mondani,hogy csak az ételek azok melyek úgy ahogy közel állnak a magyarországi kultúrához. Az évente ismétlődő programok mint a pár fős lagzi zenekar és a népitáncosok keveset tudnak vissza adni az ezer éves Magyarország múltjáról, s egyben elképzelhetetlen, hogy valaki, egy idegen valós képet, esetleg kóstolót kaphasson a magyar kultúrából csak a magyaros ízek által. Ez a magyar nap a lemaradást tükrözi, az elszakadást a modern magyar állapotoktól az eszem iszommal. 
