A négy hónapot iráni fogságban töltő amerikai riporter Roxana Saberi-vel készített riportot Melissa Block, iráni fogságának részleteiről. A fiatal hölgyet január 31.-én tartóztatták le és börtönözték be 4 hónapra egy teheráni fogházba, ahol hamis vallomásra kényszerítették. Áprilisban az iráni biróság kémkedésért 8 év börtönbüntetésre elítélte, majd május 11.-én szabadon engedte. Saberi máig sem tudja,hogy miért tartóztatták le, illetve,hogy később miért engedték szabadon. (A képen Roxana látható szüleivel)
Melissa Block: Engedd meg,hogy az időben visszavigyelek január 31.-ére, amikor letartóztattak. Hol votál és mi történt? Mire gondoltál mikor az események történtek veled?
Roxana Saberi: Reggel kilenc óra volt, mikor az otthonomban megjelent 4 nyomozó a belügyminisztériumtól. Elkobozták a számítógépem, a könyveim, a jegyzeteim és bekísértek az irodájukba kihallgatásra. Mindez úgy történt,hogy senki ne lássa a szomszédok közül és nekem se engedték meg,hogy bárkit is értesítsek.
Mellisa Block: Mennyi idő után engedték meg,hogy a szüleidet felhívd North Dakotában?
Roxana Saberi: Legelőször el kell mondjam, hogy elvittek a nyomozóirodából Evin-re még akkor este, ahol egy börtön van. Egész nap ezzel fenyegettek azok, akik kihallgattak, mert nem akartam vallomást tenni valamiről, amit nem követtem el. A kihallgatóim már az első perctől fogva amerikai kémnek tituláltak engem, ami számomra meglepő volt. A szüleimet csak 11 nappal később volt módom felhivni,de azért is minden nap könyörögnöm kellett, mire végre megengedték,hogy beszéljek velük Evin-ből. Azt akarták,hogy hazudjak nekik és mondjam azt,hogy ittas vezetésért vagyok letartóztatva.
Mellisa Block: A szüleidnek azt mondtad,hogy egy üveg bort vásároltál és azért tartóztattak le.
Roxana Saberi: A mai napig nem tudom,hogy miért lettem letartóztatva. Nem azért mert alkoholt vásároltam, nem azért mert engedély nélkül léptem volna be valahová. Azt akarták rám fogni,hogy kém vagyok, de én csak egy könyvemen dolgoztam, amihez riportokat készítettem és fordítottam. A kihallgatóimnak elmondtam,hogy könyvem célja egy hitelesebb, a nyugaton élők számára érthetőbb iráni társadalom bemutatása, de hiába mondtam ezt nekik, mert azt mondták, hogy ez nem igaz és nemzetbiztonság elleni cselekedeteimért súlyos büntetéseket kaphatok.
Melissa Block: Áprilisban egy riport alkalmával az apukád azt mondta nekem,hogy az irániak ráderőltettek olyan vallomásokat, amelyek nem igazak és a megfélemlítés hatására mondtál csak olyanokat, melyek valójában kémként ábrázolnak téged. Ebből mi az igazság?
Igen, úgy volt. Mint oly sokszor megtörtént ez már a fogságban lévő emberekkel, akik annyira megakarnak szabadulni attól a nyomástól, amit az állandó kihallgatás és a rosszindulat, a fenyegetőzés jelent a kihallgatóktól,hogy még a videófelvétel jelenléte, a tudat,hogy örökre megmarad a beismerés még az sem számít. Az ember megtörik és én is inkább azt választottam,hogy mondom, amit hallani akarnak, csak legyen vége már. Senki nem tudta, hogy hol vagyok és folyamatosan azt mondták,hogy ha nem vallok, 10- 20 évet is börtönben leszek, de még ki is végezhetnek.
A szüleimre gondoltam, akik nem tudták hol vagyok és mi van velem. Arra gondoltam, hogy a családomból bárkit elhurcolhatnak és inkább azt mondom, amit akarnak tőlem hallani, hogy amerikai kém vagyok. De a lelkiismeretem és a hitem az Istenben jobb belátásra bírt. Az Isten, akiben mindíg hittem cserben hagyott, gondoltam, de rájöttem,hogy az Isten állandóan velem van és nem boldog azért, mert hamisan tanúskodtam azért,hogy megszabaduljak a nyomástól.
Visszavontam a hamis nyilatkozatomat és inkább felvállaltam a büntetéseket, amivel fenyegettek engem. Ez történt, így cselekedtem és az ügyész annyira ideges lett,hogy pillanatok alatt a bíróság elé állított, ahol 8 évre elítéltek. Számítottam erre mikor visszavontam a vallomásom, de úgy gondoltam,hogy inkább leszek rab becsületesen, mint szabad rossz lelkiismerettel, hazugan. Gondoltam azokra, akik utánam jönnek, jó szándékkal, mint én, majd hamis tanúzásra kényszerítve válaszaút előtt találják magukat. Példát akartam mutatni, hiszen a lelkiismeret szabadsága fontosabb, mint egy befeketített tudattal élni szabadon.
Menjünk vissza egy kicsit a kihallgatásokra az Evin-i börtönhöz. Letudnád írni, hogy milyen volt? Voltak fizikai megpróbáltatások vagy csak szellemi megfélemlítések?
Szellemileg és pszichikailag próbáltak állandóan megtörni, de fizikailag nem bántottak.Az első pár napban órákon át hallgattak ki a nap minden szakában. A szemeimet bekötve és a fal felé fordítva volt úgy,hogy négy férfi is fenyegetett, hogy vallomásra bírjon. Mint említettem már korábban, 10-20 évet, illetve a halálbüntetéssel is fenyegettek. Nekem folyton a családomon járt az agyam, mert tudtam,hogy aggódnak és nem tudják,hogy mi van velem, hol vagyok.
Mennyi ideig tartott nekik,hogy megtaláljanak?
Sokáig tartott nekik,hogy megtudják,hogy hol vagyok, mert amikor beszélhettem velük, megtiltották nekem,hogy elmondjam nekik a börtön nevét. Azzal is fenyegettek fogvatartóim, hogy a szüleim sem beszélhetnek arról,hogy eltüntem, mert akkor még súlyosabb büntetést kapok. Az ügyvédemtől később megtudtam,hogy eljött Evin-be és kérdezte,hogy itt vagyok-e, de a válasz nem volt.
Ha az igazi vádakat tudják a szüleid, rájöhettek volna, hogy hol vagy?
Igen. Sajnos ők azt gondolták,hogy az alkohol vásárlás miatt vagyok letartóztatva. Próbáltam nekik a beszélgetéseink alatt jeleket adni, hogy nem mondok igazat, de sajnos ez nem tünt fel nekik.
Mik voltak ezek jelek?
Mondtam nekik,hogy kívánjanak boldog születésnapot a nagyapámnak, aki már pár éve meghalt, de valószínű a stressz miatt fel sem merült bennük,hogy ez egy utalás volt. Hetekkel a letartóztatásom után, amikor az irániak bejelentették,hogy az evin-i börtönben tartanak fogva, ekkor vált világossá szüleim számára, hogy nem alkohol vásárlásáért tartóztattak le.
Folyt. Köv.
Forrás: NPR
Kép: Ronald Zak
