Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Amerikai-Magyar

A blog híreket próbál összeszedni az USA-ból megcélozva az amerikai magyarságot, illetve olyan témákat tárgyalni, melyek érdekesek lehetnek a magyarországi honfitársak számára. Az esetleges publicisztikai cikkek és vélemények csupán az író saját nézeteit tükrözik és semmilyen politikai intézmény és párt idealizmusával nem azonosulnak.

Címkék

IndaVideó

Friss topikok

  • WDF: Szeretnék reagálni a fentiekre, ami alapjában igaz is lehetne, - de most bizony nagyon nem az. Kár... (2014.10.17. 11:12) Geszti Péter és bandája
  • Stüncike: Segítséget szeretnék kérni, bárkitől, aki ismeri! Keresem Capistran L.Polgárt, New Brunswick-ben é... (2009.09.02. 17:07) A magyarok hozták a formájukat
  • Sturm und durung: @bunkó paraszt: úgy látszik neked mindenütt ott van a moszad és mindenütt ott van izrael és a zs... (2009.07.12. 17:02) Viharfelhők a CIA felett
  • őröltbors: Attól mentsen meg a sors, hogy ez a nő legyen a következő elnök. Amekkora ökörségeket ez összebesz... (2009.07.12. 11:20) Sarah Palin lépett
  • RussoSS (törölt): Ez diszkrimináció... csak sajnos a fehérek diszkriminációja... (2009.07.09. 21:17) Például ezért a demokráciák királya az USA

Linkblog

Problémás a magyar-központú világkép

2009.06.28. 03:49 Tamas Devecseri

A közelmúltban kaptam egy dokumentumfilmet egy magyarországról Amerikába látogató ismerősömtől, Hun-völgy címmel. A film egy Svájc területén élő közösség kultúráját feszegette, magyarságuk esetleges szálait bizonygatva. Az ott lakók közül senki nem szólalt meg a filmben. Úgy tünt ez a svájci, de magyarnak tartott közösség egyáltalán nem akar magyar lenni, illetve magyarokkal egy ,,lapra kerülni”. A filmben látható emberek közül nem lehetett kivenni,hogy  azok turisták, vagy ott lakók. Elgondolkoztam azon, hogy ez  a misztikus filmforgatás  mennyire lealacsonyító egy ember számára, nem csupán egy magyar ember számára, hanem egy szabad ember számára. Hogy jön valaki ahhoz, hogy túlhangsúlyozzon, rátukmáljon egy nemzeti, faji büszkeséget egy idegen ország lakóira? Ha van is alapja egy kulturális összehasonlításnak, úgy érzem  tiszteletlen dolog ezeknek az embereknek a szokásait  nem magyar földön magyarnak titulálni.

 

    A Hun-völgy egy nagyszerü példája a magyarcentrikusságnak, amivel naponta lehet találkozni a magyar médiában, ami véleményem szerint egy akadálya az átlag  magyar ember egészséges identitásával. Magyarországon az természetes, hogy  büszkék arra a magyar emberre, aki egy gazdag ország lakója, aki  külföldön sikeres. Azonban amint az illető otthon van, lezsidózzák, lecigányozzák,  le erdélyizik, lehülyézik, lebuzizzák, ahogy tudják  megalázzák. Nem is beszelve arról,ha valaki külföldi tapasztalatai alapján segíteni próbál és kritikusan elmondja, amit Magyarországon nem jól csinálnak. Az felér egy hadba hívással. Mert a magyarok utálják, ha más kritizálja őket, hiszen a magyar mindenkinél mindent jobban tud a világon és ezért is lehet az, hogy az ország az elmúlt húsz esztendőben inkább visszaesést, mint előrelépést   mutatott a fejlődés, az Európához való felzárkózás terén.

 

 

     A pökhendi magyarkodások  közül az a kedvencem, amivel engem is sokszor megilletnek: aki elhagyta a hazáját fogja be a száját és ne szóljon bele az otthoni dolgokba. Ezt a fajta gondolkodást és megnyilvánulást a pofátlanság csúcsának tartom. A legprimitívebb megnyílvánulásnak, hiszen százezrek vannak ,akik az életükkel fizettek volna, ha otthon maradnak. Százezrek vannak, akik a családi vagyonukat elveszítették és a haszonélvezők sokszor azok lettek, akik  kiakarják rekeszteni a véleményt alkotó és tapasztalt külföldi magyarokat egy demokratikusabb Magyarország felépítésétől. Százezrek vannak, akiket meggátoltak az érvényesüléstől és inkább választották az ismeretlent az egzisztencia, egy stabil élet megteremtésére.Tudatlan és gyáva emberek azok, akik a magyarkodást tartják még mindíg megoldásnak a magyar társadalmi  fejlődés kulcsának, mert megyőződésem, hogy az ellenségeskedés és belső viszályok egyre távolabb taszítják Magyarországot Európától.

3 komment

Címkék: publicisztika

A bejegyzés trackback címe:

https://amerikai-magyar.blog.hu/api/trackback/id/tr831212901

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sovesztomesz 2009.06.28. 17:20:14

(Sajnos nehezen tudok tömören fogalmazni, bocs!)

T. Ta.De!

Sok mindenben egyet kell értsek veled, viszont jó pár dologban mégsem tudok; de - ahogy a tiéd - az én véleményem is szubjektív. Jobbára lényegtelen, most miért írtad a fentit; de külföldön úgy magyarkodni, ahogy írod, tényleg gáz. Viszont szerintem egyes esetekben az is visszás, ha idegenbe szakadtak osztják az észt itthon...

A nagy ősmagyar dicsőséges korszakoknak ugyan végérvényesen vége, de népünknek azért akkor is volna mire büszkének lenni - akár történelmileg is. Bár ez nekünk már igen nehéz - több száz éve- meghamisított történelmen szocializálódott generációknak. Egy népnek tényleg nem sok jövője lehet határon belül és túl, ha ellopják a múltját, stb, stb.

Én, mint itthon élő magyar az utóbbi - újabb - 20 dicstelen év után le vontam a következtetést; szerintem Magyar hon nyomorra programoztatott anyagi szempontból, viszont spirituálisan a világ legszentebb helyeinek egyike.
Tisztelet azoknak, akik politikai okok miatt menekültek anno külföldre; jól tették, hogy nem lettek mártírok. Ám a sok-sok elillant köztörvényesre nem vagyok hajlandó büszke lenni; a menekült '56-osok között is sajnos jócskán akadtak ilyenek.
A mostanság emigráltak viszont csupán anyagi dolgok miatt váltanak hazát, ez már-már tuti; no ezeket se szívlelem annyira, bár nem gyűlölöm őket, de ez legyen az én dolgom. Szóval, véleményem szerint a külhonban magyarkodók és az itthon észt osztó visszajövők ugyan az a szar csak más "állattól"

Az ember (a magyar is) azért különbözik az állattól, mert van szabad akarata, képes lehet felismerni, hogy ne kívül keresse a gonoszt, hanem saját magában. Ha ezt megtalálta és sikerül kívül rekesztenie, onnantól boldog ember, akárhol is éljen a világban; otthon, vagy külföldön...

Ám sem a határon átívelő, sem a szimpla összefogás nem a magyarok sajátja, KÁR. De egyénileg is bárki elérheti a boldogságot. Ehhez nem kell külföldre menni élni, de - mint vendég - magyarkodni sem.

Szebb jövőt! Légy büszke és maradj szerény!
Maradok tisztelettel!

őröltbors · http://urespiritos.blog.hu/ 2009.06.28. 18:55:18

A filmről amit mondtál eszembe jut, milyen gyakran hallani jobbos közszereplőktől (pl. Papp Lajos szívsebésztől, ha jól emlékszem), hogy bebizonyították, hogy minden nép egy néptől származik... mégpedig a magyar néptől! :)

De ez se gyenge: urespiritos.blog.hu/2009/06/01/a_stonehenge_a_kheopsz_piramis_es_a_szent_korona

Locke 2009.06.29. 09:09:49

A dicső múltból nem lehet megéni, főleg hogy annyira nem is volt dicső. Az hogy voltak jó pillanataink? Hát elég kevés, és főleg kit érdekel, amikor a gyereknek kell enni adni. Öt ismerősömből négy azon gondolkodik hogy lelép innen, mert nincs jövőképe. Kit érdekel a dicső múlt, ha nincs jövő. És itt nincs jövő.
süti beállítások módosítása