Amerikai-Magyar

Szombaton, a zuhogó eső ellenére is megtelt a new brunswick-i magyar alapítvány kiállító terme, hogy a helyi magyar irodalmi kör 20. évfordulóját megünnepelhessék az  Amerikában élő magyarok. A Vers Hangja vezetője, Harkó Gyöngyvér az ünnepség bevezetőjében elmondta, hogy valójában 22 éves lenne az irodalmi együttes, hiszen nem hivatalosan már összejártak a tagok korábban is egymás szórakoztatására, a magyar irodalom ápolására.

A versmondók között volt Magyarországról Amerikába látogató turista is és olyan másod generációs magyar is, aki nem beszéli tökéletesen a magyart, azonban ápolni kívánja  a szüleitől hallott magyar versek iránti vonzódást.

A Vers Hangja irodalmi kör,mint általában minden más magyar szervezet Amerikában, önerőből  tartja életben magát,de olyan magyar rendezvény nincs, amelyen ne vennének részt, színesebbé téve az amerikai magyarság nem túl gazdag kultúrális életét.  

Meglepő,hogy nem sok kritika érte a Magyar Köztársasági elnök, a Matthias Corvinus Collegium évzáróján és diplomaosztóján elhangzott beszédét, ahol a politikus azt mondta,hogy a jelenlegi végzősök képviselik az első olyan generációt Magyarországon, akiket  már nem érint az államszocializmus terhe.

Hol szerezte ez az ember a diplomáit, az Ecserin?!

Döbbenet,hogy ilyen unintelligens megjegyzést egy ilyen magas beosztású személy kijelent, ami arra utal,hogy nem csak kicsúszott a száján, hanem hisz is abban, amit mondott. A magyarországi ál demokrácia 1989-ben húszmilliárd dolláros adósságot vett át a kommunistáktól, amit napjainkra  nyolcvanmilliárdnál is többre tornáztak fel a köpönyegforgatók. Kívánni lehet azt,hogy a jelenlegi végzősök ne érezhessék a kommunizmus, illetve a szocializmus terheit,de sajnos ők és az utódaik lesznek akik fizethetik a számlát és nem az elnök.

Ezek a fiatalok lesznek hamarosan azok, akik a munkanélküliség eredményeként elfásultan keresik az első adandó alkalmat,hogy külföldre menekülhessenek, míg a Sólyom féle ragadozók továbbra is élősködnek a magyar embereken.

A jelenlegi végzősök azok, akik Magyarországon félelemben kell éljenek, mert a rendőrségnek nincs tekintélye, törvényes alapja -már húsz éve- megteremteni a köz biztonságát.

Ők azok, akik több generáció után fizetni fognak először, mint a nyugati országokban az oktatásért, az egézségügyi ellátásért. Nekik kell megváltoztatni a nyugdíjrenszert, és nemet mondani a rutinból megszerezhető korai nyugdíjazásról, leszázalékolásról.

A mai fiataloknak kell felismerni a húsz éve demokratikusnak kikiáltott Magyarország betegségeit a kül és belpolitika terén. Nekik kell egy olyan rendszert kovácsolni a jelenlegiből, ahol a politikusok a minősíthetetlen hibáikért, hazugságaikért, lopásaikért felelősségre vonhatóak legyenek.

Magyarországon az biztos,hogy semmi nem biztos.

A rendszerváltás óta eltelt húsz évben lényegében semmi nem változott Magyarországon. A bürokrácia és korrupció ugyanolyan méretekben keseríti az emberek életét mint a kommunizmus alatt. Az emberek jogai csak papíron, elméletben léteznek. A demokrácia csak egy útmutató táblaként létezik még ma is, egy feladatként, amelyhez soha nem tudott felnőni az ország. A vasfüggöny tulajdonképpen soha nem tünt el, ami nem csak a magyarokat minősíti, hanem sajnos a nyugati társadalmakat is. Magyarországot magára hagyták és engedték, hogy az ország önmagát tanítsa meg a demokráciára, holott Magyarországon nem létezett soha alapja a demokráciának. A magyaroknak nem volt meg a hátterük sem jogilag, sem gazdaságilag, sem kultúrálisan  ahhoz, hogy a  kommunista rendszertől kapott mentalitást és életformát áthidalják egy nyugati mintára. A magyarok számára csak filmekből volt ismert a demokrácia, ami nem feltétlenül kapcsolható össze a magyarországi viszonyok adta lehetőségekkel, egy hasonló kultúra kialakítására, a nyugati demokráciára mintájára. A magyarországi demokratizálódás  úgy sikerült  mint egy felelőtlen gyereknevelés. Ahol a szülők úgy gondolták, hogy mindent jól csinálnak,ha  egy sérült és kiközösített gyereket a tv elé ültetnek, azt a gyereket, akinek eddig soha nem engedték meg  a televíziózást. A gyereket megtömték jó sok édességel is és a szabadság szentségével magára hagyták, hogy szórakozzon csak nyugodtan. Mire a szülők újra  a  gyerekre néztek az már szemtelenül mindent jobban tudott a szülőknél még a külvilágról is, amit mellesleg soha nem is látott . De a szülők csak legyintettek és adtak még egy kis édességet a gyereknek és ismét magára hagyták. Nem csoda,hogy a gyerekből lett egy jól megtermett felnőtt egy kisiskolás gyermek értelmi szintjével. Mert valahogy ez jellemzi a magyarországi demokráciát. A magyar társadalom saját  fejlődésben károsult meg, amit hagytak az úgynevezett példaképek, a pártfogó nyugati demokráciát képviselők.

De hogyan is sikerülhetett volna ez a rendszerváltás? Magyarország nem jelenthetett mást a nyugatnak, mint amit ma, egy kibővített európai piacot, egy sáncot a nyugat és a kelet, vagyis az oroszok között. Az embereknek odadobták a demokrácia fogalmát mint egy rongyot,hogy töröljék meg vele a homlokukat a  hirtelen jött felszabadítás után, mikor sokan azt sem tudták, hogy mitől, kiktől lettek felszabadítva. Ma sem tudják, hiszen nem engednek tiszta vizet önteni a pohárba és az egykori titkos ügynökök játszák a demokrácia úttörőit, mintha értenének hozzá, pedig Pató Pál Úrak ők, bűnös tékozlók.

Magyarországon senki nem kért számon semmit, sem a felszabadítóktól, sem a kommunistáktól, sem a demokráciát a szemük előttük lebegtetőktöl. Eltelt húsz év és ugyanazok az emberek kiabálnak és mutogatnak egymásra, mint régen miközben tömik a zsebeiket azzal ami mozdítható. Mindenkit jól összekavartak, senki nem tudja,hogy mi a jó, mi a rossz,de a bűnbak mindíg a legszegényebb nép,és  a körből úgy tűnik nincs kiút. Húsz évig az embereknek adtak és hitegették őket és  közben a cinkosaikkal meggazdagodtak, most pedig mindent visszakérnek, amit a nép kapott. Az emberek elfásúltak és mint húsz éve, úgy most is mindenki menekülne Magyarországról. Nincs munka, nincs jog, nincs közbiztonság, nincs becsület, nincs remény. Ami van: több adó, impotens politikai vezetés, fajgyűlölet, félelem, uszítás és zavar.

Petőfi Sándor : Pató Pál Úr

Mint elátkozott királyfi
Túl az Óperencián,
Él magában falujában
Pató Pál úr mogorván.
Be más lenne itt az élet,
Ha egy ifjú feleség...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"

Roskadófélben van a ház,
Hámlik le a vakolat,
S a szél egy darab födéllel
Már tudj' isten hol szalad;
Javítsuk ki, mert maholnap
Pallásról néz be az ég...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"

Puszta a kert, ehelyett a
Szántóföld szépen virít,
Temi bôven a pipacsnak
Mindenféle nemeit.
Mit henyél az a sok béres?
Mit henyélnek az ekék?...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"

Hát a mente, hát a nadrág,
Ugy megritkult, olyan ó,
Hogy szunyoghálónak is már
Csak szükségbôl volna jó;
Híni kell csak a szabót, a
Posztó meg van véve rég...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"

Életét így tengi által;
Bár apái nékie
Mindent oly bôven hagyának,
Soha sincsen semmije.
De ez nem az ô hibája;
Ô magyarnak születék,
S hazájában ôsi jelszó:
"Ej, ráérünk arra még!"

Pest, 1847. (november)

Hiszem, hogy az Isten jókedve bujkál a jazz taktusaiban.

Gyermekként ismertem meg a jazz-t, ahogy elnyúltam a nagybátyám ütött, kopott törpe zongorája alatt.Órák hosszán keresztül tudtam ott henyélni, rajzolni miközben a nagybátyám próbált. Éreztem a zenét ahogy vibrál, a mellkasomig halad és szétárad bensőmben .Boldogabbnak éreztem magam abban a szobában, mint bárhol másutt a világban. Emlékszem a nagybátyám kezeire a zongorán. Az égéstől búrjánzó apró hegekre az ujjain. Nappal  fémipari munkásként formálta a forró vasat Brooklyn-ban, ott a haditengerészetnél kovácsolta a győztes hadihajóit a II. Világháborúnak. Aztán az estéket bárról bárra járta, hogy zongorázzon  és szaxofonozzon a kifényesített padlón összefonódva lejtő pároknak.Ez volt annak a felnőttnek a világa, aki számomra a legkedvesebb volt. A kellős közepébe csöppenhettem zenész birodalmába azokon a bizonyos délutánokon. A jazz jelentette a megfoghatatlan erőt, amely kiemelkedően fontos szerepet játszott kettőnk kapcsolatában, s meglehet  nélküle nem kötődtünk volna annyira egymáshoz. Isteni volt és szent a zene, mint maga az Isten nevetése két ember bohókás egymásra találásakor.

Azt vallom,hogy a  jazz  alapvetően optimizmust sugároz. Ha csak az egyik legismertebb jazz darabra gondolok, az első néhány taktusára a Kék Rapszódiának, hallani lehet, hogy valami történni fog, valami óriási, ami eddig nem történt meg soha és a hallgatók mind  tanúi a ritmus és a dallam zsákutcáknak tűnő sugárutakká válásának.

Ilyen a jazz. Még a lassú és szomorú és vontatott formái  is a felemelkedéshez segítik az embert. Mert a zene emlékszik arra,hogy honnan jött. Az elrabolt és rabszolgasorsra kárhozottaktól. A jazz onnan ered, ahol a humanitás ezerszer volt megtámadva naponta, különböző kínokkal,de legyőzötté soha nem lett. A jazz az Emberek, és a Humanitás zenéje volt, lesz és marad. A jazz-ben mindenki részt vehet, hisz ideológia mentes, a jazz megengedi a szabad áramlatot, a kalandos utakat, s egyben feltölt mindenkit hittel, hogy előre mozduljon, hogy a remény soha ne vesszen el.

Felnőtt emberként egy rákos betegség tesztelte hitem. Nem féltem a haláltól, hiszen az élet részének tartom, de rémülettel gondoltam a gyermekemre, aki egyedül maradhat a világban szülői gondoskodás nélkül. Betegségem alatt számtalanszor folytottam vissza könnyeimet a kilátástalanságtól és egy nap mikor  kisfiammal az erdőben sétáltunk, méhecskék zümmögése vett körül bennünket. A fiam utánozni kezdte őket ,,Buzz, buzz, buzz, buzz.” Ez nem más, mint a nyitánya a ,,Zöld Delfin Utca”című jazz darabnak, ami  közismert a jazz-et szeretők táborában, de nem három évesek között. A betegségemből felgyógyultam és tudatosult bennem ismét ,hogy a jazz mennyire univerzális, hogy összeköthet embereket még az élet után is. A nagybátyám kincse rám talált és a fiamra is, mintha a világmindenségben találkozónk lenne a jazz segítségével. A világ zaja azóta lehet, hogy idegesítőbb,de én nyugodt maradok és imádság helyett is zenét hallgatok. A jazz embereire gondolok és hiszem,hogy a zenészek és rajongók halhatatlanok.

Írta:Colleen Shaddox

Megjelent a This I Believe sorozatokban

Amerikában egy áltlános szokás a munkáltatók részéről, hogy előnytelen szerződést raknak a dolgozó elé, amit nem magyaráznak meg, esetleg felületesen aláiratnak az alkalmazottal. Ilyen esetekben sokszor előfordul az is,hogy még azt is aláiratják a munkaválalóval,hogy a munkaviszony megszünése után nem perelheti be az illető a céget. Ha az illető nem írja ezt alá, akkor nem kapja meg a munkát, illetve el is veszítheti azt, ha a poziciót a személy már elfoglalta.

A volt amerikai alelnök nevével -Dick Cheney-vel- összefüggésben álló és rengetegszer a viták középpontjában álló  cég a Halliburton is ilyen szerződéseket állított ki dolgozóinak, amely talán most utóléri a vállalat vezetőit. Jamie Leigh Jones 2005-ben, 20 évesen a Halliburton-nak dolgozott,mikor kiküldték Irakba, ahol egy többszáz fős Halliburton-os társulathoz csatlakozott. Egy nap a műszakuk végén a kollegái meghívására egy kis italozással egybekötött beszélgetésre kapott meghívást a táborban, amire elment. A Hallibutron-os tűzoltók hozták az italát, amiből két kortyot ivott és utánna arra ébredt,hogy meztelenül fekszik egy idegen helyen, véraláfutásokkal a testén,és a jelekből rögtön tudta,hogy megerőszakolták. Jones azonnal orvosi ellátást igényelt, amihez ismét a saját cégére kellett támaszkodjon.(a képen Jamie Leigh Jones látható)

A Halliburton kórházában végezték el a vizsgálatokat, ahol alá is támasztották a nemi erőszak tényét, de ezután a cég mindent megtett,hogy az ügyet eltusolják,hogy úgy állítsák be a történteket, mintha nem lenne elég bizonyíték a büncselekmény megállapítására. Arra soha nem derült fény, hogy hányan vettek részt a fiatal nő megerőszakolásában és,hogy kik lehettek a felelősek,hogy egy nyomozás ne történjen meg. Jones többször fordult bűnügyi bíróságokhoz,hogy saját cégét feljelentse, ahol Halliburton rögtön felmutatta azt a szerződést, amit Jones munkábaállásának kezdetekor aláirt, ami szerint nem jogosult pereskedni Halliburton ellen. A sértett most egy civil döntőbírósághoz fordult, ahol azt reméli,hogy Halliburton mint egy korrupt vállalat feleljen az általa elkövetett gaztettekért.

(Forrás NPR, kép: Chip Somodevila)